Kaika blogja

Bátyóm ötletét, mintegy "megvalósítva" ma este elmentünk kettecskén a MOM-ba, hogy megnézzük a Jackson-movie-t. A fejem körülbelül úgy lüktet most, mint a Nestea-s műanyagüveg a kezemben a 'Beat it' alatt, de már komolyan nem is én lennék, ha nem fájna a fejem, szóval megpróbálom összeszedni a gondolataimat és írni kicsit erről az élményről, mert az volt..
Maga a film nem volt nagy meglepetés, mivel tudtam, hogy kb. mit várhatok egy "Így készült" típusú összefoglaló dokumentumfilmtől. Ami viszont giganagyot dobott az egészen, az a látvány, a táncosok tehetsége, a koreográfiák és fényeffektek mellett természetesen maga Michael. Alig kezdődött el a film és máris összeszorult a gyomrom/szívem, ráébredve, hogy most végül is egy halott tehetségről fogok filmet nézni. Ez egy darabig ott zakatolt a fejemben, de aztán felváltotta ezt a csodálat és az a gondolat, hogy mekkora kár, hogy nem mehetett le egyetlen koncert sem ebből a frenetikus show-ból. Ugyanis meggyőződésem, hogy az lett volna. Mint ahogy az is, hogy az 50 fellépésből álló koncertsorozat bármelyikére jegyet váltó közönség maximálisan elégedett lett volna vele(ami valljuk be, manapság igen ritka!). MJ mozgásán persze azért már meglátszott az idő "vasfoga", viszont nem zavaró mértékben, az meg aztán végképp nem szűrhető le belőle, hogy oly' nagyon "megfáradt" volna az idők folyamán, hogy gyakorlatilag alig pár nappal/héttel a felvételek elkészülte után, meghaljon. Ez borzasztó. Mindenesetre én is így szeretnék egyszer elmenni, hogy akik utánam maradnak, szeretettel vegyes tisztelettel (és akár még csodálattal is ^^) beszéljenek rólam. De persze csak, ha tényleg megérdemlem, mert ő is kiérdemelte. Lehetett bármekkora botrány vele kapcsolatban az újságok címlapján és vádolhatták bármivel, a tehetségét mégsem merte senki sem megkérdőjelezni és ez azért már tényleg valami, nem igaz?
A filmben sok kedvencem felcsendült, köztük is a 'Thriller' és a 'They don't care about us'(ami amúgy is személyes kedvencem) megoldásai voltak a kedvenceim, illetve a 'Black or White' alatt teljesen levett a lábamról a szőke gitáros csaj tehetsége. Mondjuk nem is csoda, ide tényleg csak azt válogatták be, aki nemcsak hogy értett ahhoz, amit csinál, de azt szívből is teszi.
Összességében tehát (és apró részletekre felbontva is ^^) nekem nagyon tetszett, egyszerűen jó volt nézni..

És végezetül (hűű, ez morbid, hisz itt tényleg vége lett valaminek, illetve inkább valakinek ><) itt egy csodás 'This is it' kritika, kedvcsinálónak.