Kaika blogja

Gondolkodtam. Ha az alkotás, valami ÚJ alkotásának vágya motoz bennem, mikor tervezni akarok, akkor miért van az, hogy egyesek (pl. Anna Sui vagy Jason Wu)kreációinál a legkevésbé sincs meg bennem az az (amúgy igen gyakran) oldalamat fúró-faragó valami, hogy pl. "Mi lenne, ha azt a pántot kicsit odébb rakta volna?" vagy "Más színnel talán jobb lenne az a ruha."??? Ez annak szól, hogy (az én szememmel) tökéletes ruhákat alkottak, vagy ugyanúgy látják a világot, mint én?! Ha az utóbbi az igaz, akkor vajon van-e egyáltalán értelme olyasmiket alkotni, amihez nagyon-nagyon hasonlatosakat már alkottak azelőtt. A divat szubjektív, ugyanakkor minden stílusnak megvannak már a maga alkotói és követői. Így a kezdeti gondolatra visszautalva, ha már (igaz cseppetsem sok, de) van olyan tervező, aki olyan szemmel látja a dolgokat, mint én és még, ha akarnék se tudnék belekötni a munkájukba, akkor vajon nyújthatnék-e ÉN bármiféle újdonságot a divatvilágnak, vagy csak egy lennék a sok hasonló szemléletű közül?
Félek ettől..