Kaika blogja

Ma teljesen átlagos napom volt..(csevej a szomszéd nénivel, rohanás az intenzív némettanfolyamra, rohanás haza és hentai-ON..vagyis az még csak lesz:P).. Viszont a mai napnak is voltak apró szépségei, és itt (a japcsi túristacsoport mellett:P) arra gondolok, hogy milyen mély nyomot hagyott bennem egy egyszerű beszélgetés, amit a buszon hallottam egy idős házaspártól. Nem volt semmi különös..csak arról beszéltek, hogy mi lesz az ebéd(?), meg egyéb hétköznapi dolgok. De tették ezt olyan szeretetet sugározva, hogy egyből mosolyogni kezdtem, pedig nagyon álmos voltam! -szóval jó volt-(...)

A nyelvsuli ahova járok egyébként egy régi épületben van a Belvárosban és igazándiból nagyon megkedveltem magát az épületet is.. olyan régi, romos, amin látszik, hogy sokat mesélhetne, ha tudna beszélni. Ja, és nem mellesleg mindenhol megtalálható az AB-monogram, ami igazándiból nem tudom mit jelent, vagy hogy mire utal, de végtére is mindegy! Hisz már úgyis le van copy-right-olva "AKANISHI-BAZIERO" -néven! :P Hát igen, Jin-kére abszolút igaz ez a megállapítás!